Teleki Pál u. 24.
Kocsmázás: 2009.11.13 23H
SopronKocsma nagyobb térképen való megjelenítése
Eredetileg a két sarokkal arréb fekvő Kék Galamb-ba igyekeztünk, de legnagyobb megrökönyödésünkre 23 óra előtt 10 perccel a pultos néni már azt várta, az utolsó harcosok a búcsúdal eléneklése után felnyergeljenek és elnyargaljanak a bánatba. Ha már itt nem termett babér meg főleg ital, feldobtam az ötletet, hogy talán nézzük meg a Jereván szívében fekvő a Gringo-t, hátha az még nyitva van. Mázlink volt.
SörösPali folytatja:
Behatolva az objektumba szimpatikus fiatal pultos srác tájékoztatott minket, hogy nyugodtan álljunk neki a folyadékpótlásnak, mert ma később zár, nem pedig az elvi 23 órakor.
Szóval kezünk ügyébe vettünk egy-egy palack levest és a két részre osztott helyiség hátsó részét támadtuk meg, ahova rönkfa csapóajtón keresztül vezet az út (ha az ember nem vigyáz, az előtte haladó után visszatérő ajtószárnyak orrnyereg-ferdülést okozhatnak). Bár töltöttem itt régebben pár húzos estét, mégis meglepett, hogy az alapvetően kocsma-jelleg ellenére milyen tiszta a placc és a berendezés is pöpec. A székek, padok, asztalok szintén igényes rönkfa bútorok, kipárnázva, hogy a csontosabb seggű ivócimbik se kényelmetlenkedjenek. Népies mütyürökkel megrakott polcok, cowboy-os falfestmény, stílus tekintetében ugyan kicsit keveredik a csocsó a lecsóval, de giccsesnek semmiképpen nem mondható, inkább tök hangulatos. Aranyos kis fodros függöny á la grószmuter. Járólap, középen szép nagy tér a zenegép ütemeire csürdöngölőt lejtő brékdenszerek érdekében, hátul, a terem végén egy irdatlan méretű vetítővászon bizonyára meccsnézések esetére. Komoly technika, asztalunk mellett a falba építve brutális grillsütő vigyorgott, a bejárat mellett kályha, elszívó-nyílások a plafonban, mint említettem zenegép, Máté Pétertől a Zámbó Jimmy-n át a Metallicáig. A zenére ugyebár kényes vagyok, de öröm volt látni hogy akár még Hobo is kérhető, ha lapul egy százas a farzsebben. Közben a szomszédos brigád szépen abriktolta a gépet, szólt a Se veled, se nélküled című múlhatatlan érdemű klasszikus, még kisebb tinci-tánci is volt. Lehet darts-ozni is, a bejárattal szemben pedig gyümigép (a.k.a. pénznyerő automata) várja a bátrakat. Ja meg csocsó, hoppá! Szóval adott minden, ami egy jó kis kocsma-mókához köll.
Összefoglalva, kellemes és békés sörözés kerekedett egy nagyon kellemes helyen, barátságos árakkal és környezetben, ajánlom mindenkinek, aki inna valamit akár meló után, akár meló előtt (vagy főleg meló helyett), egyedül vagy akár széles társasággal, csak úgy, „miért ne?”- alapon. Talán egyszer megérjük a konyha feltámadását is!
Szóval az aznapi (az első) kocsma betámadás részleteit meg az első malátakoktélokat a törzshelyre gyökereztettük! Beejtettük a pivo-kat azt' vettük a batyut! Izgatottak voltunk, mint egy pattanásos kezdőbajszú gimnazista, mikor először marokra kapják az erényét! De ahogy ezt végiggondoltuk, meg is érkeztünk rövid utunk céljához, a Kék galamb borozóba. A kihelyezett itató aszisztens már úgy tudtunkra adta, hogy a szakrendelés véget ért, hogy mi még csak az úttest túlpartján helyzetfelmértünk. Tisztelettel tudomásul vettük, hogy a további köptetöinket nem itt kapjuk receptre, így a következő patika felé indultunk az aszfaltpaplanon.
Panelkaptárak keblére ölelt alacsony épületbe fészkelte be magát a Go Gringo keresztségben fogant itató, komoly konurenciát képezve a mellette fekvő OTP és Spar paneli képviseleteinek. A Gringo (született: Ibolya étterem) átoperálás után nyerte el mai fizimiskáját, de a műtét sikeres volt, mert kellemes környezetben fogadja a hely a szomjas dolgozót. Az előzményeken okulva rákérdeztünk a rendelési időre, és a fiatal aszisztens felhomályosított minket hogy a papírformától eltérően 11 helyett kb. fél 1-ig a betegek szolgálatában sűrgölködik. Ez az információ és a Dreheres ampullák megpillantása éreztette velünk azt, hogy ma hazaértünk és nem is olyan nagy baj, hogy Kék galamb szárnyrakapott épp előttünk.
Go Gringóval kapcsolatban, egy dolog motoszkált a fejemben még napokkal a látogatásunk után is.
A kocsmának helyet adó épület, és annak hatása. Így egy kicsit távolabbról kezdeném.
A magyarországi lakótelepek majd mindegyikében lehetőséget biztosítottak és kívántak biztosítani, az ott lakóknak arra, hogy a mindennapok által megkívánt szociális terek rendelkezésre álljanak lakóhelyük közvetlen közelében. Akkoriban a társas érintkezések formája és helyszíne is központi tervek alapján valósult meg, és az emberi igények is könnyebben behatárolhatóak voltak. Ilyen szellemi környezet alkotta meg a lakótelepi házak ölelésében létrehozott „lepényépületeket”. Funkciók és célok sűrűsödtek kicsinyke területre, majd egy szigorúan körülhatárolt, szögletes, lapos épületté formálódott, amiben megtalálható az élelmiszerbolt, orvosi rendelő, cipész, gyógyszertár, posta, étterem sokszor még könyvtár is.
Ezek az épületek nagyon nehezen vagy egyáltalán nem tudtak alkalmazkodni a változó idők változó igényeihez, mert küllemük és térkezelésük is, az elképzelt statikus funkció mentén lett megvalósítva.
Úgy láttam, a Go-Gringo (hogy a kocsma is szóba kerüljön most már) enteriőr és identitásbeli útkeresésének is valami hasonló lehet az alapja, ugyanis az említett épülettípusban található.
A Jereván lakótelep délkeleti részén elterülő szolgáltatói „lepényház” magánosításának folyamatát nem kísérhettem ugyan figyelemmel, de az látszik, hogy a mostanra egyszintes, nyitott folyosós plázaként funkcionáló épületegyüttes, kalandos éveket tudhat maga mögött, bizonyos szolgáltatók folyamatos jelenléte mellett.
Talán ezekre az évekre utalt SopronKocsmás kollégám, Söröspali, mikor sörözés közben többször megemlítette az Ibolya éttermet, mint jereváni lakóknak nem elhanyagolható, önkiszolgáló vendéglátót, amiből mára Go Gringo lett (az Ibolya előtti időkről nem esett szó).
Nincsen semmi baj a sörözővel és borozóval, mindössze szembetűnő belső terének két részre osztottsága, ami az éttermi múltra utalhat.
Az italozóba belépve tapasztalhatjuk, hogy az előtér a legpezsgőbb, és mindennapok által uralt. Még egy talponálló rész is ki van alakítva rögtön a bejáratnál. A kocsma egyetlen pénznyerője is itt, az előtérben kapott helyet. Gyönyörűen és vastagon lakkozott rönkbútorokon ücsöröghetünk és könyökölhetünk. Ez, az úgymond zsibongó logikusan berendezett, látszik, hogy élettel teli, valós igények alakították így. Sajnos a belső, nagyobb térre ez nem mondható el. Lehetséges, hogy az alkalmi rendezvényeket szem előtt tartva hozták létre a terem közepét uraló üres teret, egymáshoz és falhoz szorítva így minden asztalt. Ez viszont zsúfoltságot eredményez, mert nem alakítottak ki kisebb boxokat, könnyed válaszfalakkal az asztalok között, így a konfrontáció kockázata is megnőhet. Az előtérből átnyúló pult ezen az oldalon üresebb, láthatóan alkalmanként használt, erről árulkodik az óriási, kihasználatlan bortároló rendszer.
Röviden: a nagyterem nincs belakva, pedig alkalmanként szintis „élőzene” is van.
Mindezeket csak a sörözőnek otthont adó épület, sajátos jellegének és annak hatásának érzékeltetéseképpen írtam le.
A lényeg a barátságos kiszolgálás, olcsó bor és sör, pezsgő kocsmahangulat az előtérben.
Kínálat és Ár:
Csapolt sör (korsó)
Arany Ászok....300 ft
Dreher Classic....300 ftÜveges sör (0,5 l)
Kőbányai....300 ft
Kozel....300 ft
Pilsner 0,33....300 ft
HB....300 ft
Bor (2 dl)
Soproni Kékfrankos, és édes fehér....130 ft
Rövid (5 ill. 4 cl)
Kommersz Konyak és Rum....300 ft
Alaska Vodka....300 ft
Unicum....400 ft
Vilmoskörte....400 ft
Jägermeister....400 ft
Üdítők (kiszereléstől függően):
Pepsi Cola, Bitter Lemon, Tonic (0,25l)....200 ft
Ásványvíz....200 ft
Ősz-, almalé (1dl)....100 ft
Egyéb
Espresso kávé....100 ft
Sörkorcsolya nincs
Gringós kocsmázásunkat jellemzően ilyen zenék kísérték:
Máté Péter (különleges fénycsődíszlettel)
Mulatós (nem pont ez de ilyen)
Edda - Kör (wow)
Hooligans (szivárványt húz a kezével)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése