2010. január 16., szombat

Poharazó

Poharazó Söröző, Csengery út 2.
Nyitvatartás: Hétfő - Vasárnap 10-23 óráig
Kocsmázás: 2009. december 17. 21.30H


SopronKocsma nagyobb térképen való megjelenítése

Ha egy stadionnyi meztelen drukkerrel mennél el valahová iszogatni, ahol kompletten felöltözhetnek, vagy olyan kocsmába indulnál, ahol a Fateroddal és az Öcséddel is összefuthatsz egyszerre, vagy csak beejtenél egy Kinizsit, meg egy ritka rövidet, akkor figyelj, mit mutatnak a lámpák a Csengery elején!

Minden más hajtás után.

Kocsmaedzett Kezdőbajszú folytatja:
A város egyik verőerén (a Csengery utcán) áramolok a szomjas torkok mai véredényéhez, a Poharaddzó fog a szívbillentyűi mögé fogadni. A városi érhálózatot a hóval dúsított időjárás utasítja hidegvérre így a lépteim (oda)verése is szapora. A Csengery házsorát, mint érfalat, a Poharazó épülete varja el! Az egység kihelyezett jelzőőrei is figyelmeztetnek, érdemes bekanyarodni, illetve arra is, az "üzemanyagtöltésből" rajtolók balesetmentesen besorolnának. Nagy üveg felületekkel bírja belátásra az utcán haladó szellemét a hely, amúgy kirakatszerűen, és hiába a selymes esésű nádfüggöny, kintről is látszik, ki van tele mind'a kirakat. Befolyva sok vizet nem zavarok, -vizet nem-! Szembe a gálya méretű pult, oldalánál egy-két betompult, de jó hangulatban szürcsölő, akik a csinos, fiatal csapvezér vendégszeretetét is isszák, és ki tudja, melytől részegülnek meg.
Bent is sok az üveg felület, csak ezek már tartály szerepet töltenek be. Ezeken indítom rajtpisztolyra a tekintetem, és egy borostyános csillogás simogatja meg a szemem a célban. Egy Kinizsis címke tokjáról érkezett a borostyános Lux, úgyhogy hezitálás nincs infúzió terén.
A következő helységbe magunkat átutalva elfoglaljuk a beöntő pozíciót. A didergő falak szurkolósálakkal, mezekkel, lobogókkal és egyéb futballista cérnazsákokkal tapétázva. A Poharazó a focidrukker szellemet nem kispályán játszatja. Két plazma tv-n is megy ugyanaz a meccs egymással szemben, ha netán nem érdekel, akkor is nézhesd. A pultnál farkasszemet, meg egy kis képcsöves néz, melybe beleégett a sportcsatorna teletexének futballrovata.
A jelen lévő generációk stiglic színű skálájában részt vesz a balek, az értelmi segg, meg az érettre ivott egyetemista, de a tántorgóban (pultnál) acélorrúba, jókötésűen majtermintás kantárosba a munkás oszt, ájj! Szépen, hangosan megférnek egymás mellet, és korfüggetlen kihasználják a hely adta lehetőségeket, mint a "cseresznyejáték" meg a szerencsejáték Totó, Lottó meg az öregsulis (oldszkúl) kaparós.
Rövid italok hosszú sora biztosíthatja, hogy akár 1 estére kerülj eseményektől pörgő és gyomorforgó sorsra. A valóban evangélium méretű snapszos itallap tengerében, a szomszédos asztal gályarabjai segítenek evezni, csajoktól nem megszokott rutinnal, de (flegma nélkül!) rájuk jellemző ízléssel. Miután nők irányába elindult a lelepleződésünk folyamata, merthogy többünk ex matektanárjára ismertek rá, meg bélbe értek a borovichkák, sligovicák, örültünk kicsit a takarodónak, melyet a helyi bőrkabátos Morpheus, fejbőrkoronája alól hirdetett ki, segítve a csapkezelőnek.
Tehát, ha egy stadionnyi meztelen drukkerrel mennél el valahová iszogatni, ahol kompletten felöltözhetnek, vagy olyan kocsmába indulnál, ahol a Fateroddal és az Öcséddel is összefuthatsz egyszerre, vagy csak beejtenél egy Kinizsit, meg egy ritka rövidet, akkor figyelj, mit mutatnak a lámpák a Csengery elején!

SörösPali így emlékszik:
Enyhe hóesés közepette, közismert cangám nyergében feszedezve, forgószél formájában érkeztem a későbbi szesz-tett helyszínére. Fejfájós kartárs is megérkezett vadonatúj usánkájában és beözönlöttünk így ketten a vedeldébe. Rövid, de annál bambább tájékozódás után lecsüccsentünk egy asztalhoz a bejárattól balra kialakított kis teremszerű izében. Kis híján kiugrottam kisgatyámból, amikor megláttam a falon a táblát, rajta e gyönyörű szóval: KINIZSI! A hazai sörök között nekem ez a csaszi! Egyébként is nagy szó, mert Sopronban nem túl jellemző, hogy az ivókban Soproni sör legyen, főleg nem Khinájzsi. A márka legnagyobb sárba döngölése talán az, hogy a sörgyárral szemben lévő közismert szórakozóhelyen a paraszt kénytelen Borsodból származó söröket inni – semmi baj a BAZ-megyei világossal, de ha van ismert és elismert helyi gyártású sörünk, erőltessük már egy kicsit... Persze, hogy ez a gyár vagy a vendéglátóhelyek hibája, nem tudom. Akkor is szégyen, nekem ég a pofám. Na de itt, a Poharazóban viszont kiörömködhettem magam és be is billentettem négy üveggel a gallér mögé ebből a sajnos kihalófélben lévő sörből. A sörgyár ugyanis befejezi a Kinizsi gyártását, állítólag kellő kereslet hiányában. Ez is szégyen, többet kellett volna inni belőle, elvtársak!
A Poharazó alapvetően egy foci-fellegvár. Dedikált mezek, BL-döntő emlékére hímzett sálak, csapatzászlók, csapatfotók, helyi kispályás és alsóbb osztályban pengető labdarúgók relikviái borítják a falakat. A középső helyiség falán meg egy bázi nagy plazmatévé ficeg, amelyből futball-történések érkeznek az ember orcájába. A bejárat felett szintén egy tévé, ott pedig, az aktuális tippmix-események és szorzók láthatóak, ugyanis a pultnál lehetőség van fogadni, emellett totó-lottó, és egyéb nagy kockázatú, magas hozamú befektetések köthetőek alkalmi szakértők és bukmékerek segítségével. Fejfájós kolléga, kaparós sorsjegyet szeretett volna vételezni, ám este fél 11-kor sajnos már erre nem volt lehetőség, így a bankrobbantás aznap elmaradt.
A foci-központúság és a sok futballista ingyom-bingyom tök otthonossá teszi az amúgy kicsit zsúfolt középső helyiséget. Tipikus kocsma-bútorzat, strapabíró fapadok farcsont-védő párnával, semmi túlzás, a célnak megfelel, azt’ kész. Kissé közel vannak az asztalok egymáshoz, tehát ha kellőképpen bátor fiú vagyok, a szomszéd asztalról egy kisebb nyújtózkodással el tudom kommunizálni az ivó-bajtárs sörét. A középső teremből az út egy hátsó kis nyiladékba vezet, ahol a csocsó, és a darts (van gyümigép is) került elhelyezésre és innen nyílik a véce is, ami tip-top. A plafonra régi bakelitek borítói és plakátok vannak feltüzdelve. Vagy negyed óráig nézegettem, totál megfogtak, pl. a régi Hobo- meg Piramis-borítók!
Minden asztalon tetszetős kis itallap meredezik. Bár annyira engem nem hatott meg a választék, miután Pali bátyánkról elnevezett italunkat felfedeztem, azért átnyalintottam az itallapot, és hüledeztem, hogy mekkora itt a bőség. Sligovicát vagy Borovickát vajon még hol adnak a környéken? Itt például ilyen is van. Olcsóér’. Meg is kóstoltuk, a többiek a Borovickát (szlovák borókapálesz, 40%) én a Sligovicát (kb. 40%-os délszláv feketeszilva-pálinka). Jót tett az arcomnak.
Poharazgattunk, dumálgattunk, mellettünk egy hagyományőrző paramilitáris erdőmérnök néptánccsoport mókázott, elöl a pultnál a törzs-tagok szivattyúztak.
Erős törzsvendég-gárdával rendelkezhet a hely, ezt onnan szűrtem le, hogy a záráshoz közeledvén az egyik törzsvendég főtörzs, aktívan segített a pultos hölgynek a masszívan betokozódott ivó- és dalkörök pánikszerű távozásra bírásában. Többedszeri felszólításra elhagytuk a futball-mecsetet mi is és hazacsúszkáltunk a közben már majdnem egy centisre dagadt hóban.

Fejfájós ezt gondolja:
A soproni Csengery úton (ami egyébként a város egyik legforgalmasabb utcája), a most tárgyalt Poharazó az első kocsma, amit megnéztünk és kipróbáltunk. Vizsgálat tárgya lesz még ebben az utcában több hely is (legalább még kettő), így nem szeretnék elhamarkodott kijelentéseket tenni, arra vonatkozóan, hogy három kocsmából kettő, miért működik egyszerre lottózóként is, ha van ennek egyáltalán érvényes oka, természetesen az egyes kocsmák, bevétel stabilitásra való törekvésén túl.
Az viszont biztos, hogy a Poharazó esetében a közvetett helyi tartalom alacsony szintje volt a legszembetűnőbb. Konkrétabban, nem igazán emlékszem olyan berendezési tárgyra, díszítő elemre vagy csak egy kis sarokra, aminek ránézésre külön története volna. Azon kívül, hogy valahol megvették, vagy beszerezték az adott bútort, készüléket. A teljesen egyedi kocsmahangulat kialakulását nehezíti talán az is, hogy a söröző, ilyen-olyan, de nyílván racionális megfontolásból, egyszerre többféle közösségi tér szerepét kívánja betölteni. Amivel talán nem is volna gond, ha háromszor akkora alapterület állna rendelkezésre, mint a mostani, de így sajnos marad a kicsit zavaros belső rendszer.
Vasúti pályaudvar, az egyetem és a kollégium közelsége miatt, egyértelmű a fiatalabb korosztályt megcélzó legkisebb helyiség. Középső, egyben legnagyobb tér sörpadokkal tömött, televízió által uralt beszélgetős, meccsnézős szakasz. Ahová pedig először belép az ember, az egyszerre fogadóiroda és hagyományos kocsma pulttal, hozzávaló székekkel.
Lehet, csak én gondolom azt, hogy lottózó, középkorúak kocsmája, egyetemisták ivója nem lehet egyszerre egy helyen. Mindenesetre engem zavart a „mindenből egy kicsit, hogy a végére egyik se legyen” koncepció. Aki viszont szereti a focit, a közös szurkolást, lottózik és fröccs vagy sör mellett a kaparós sorsjegyet sem veti meg, az biztosan elégedett lesz a kocsmával. A többiek, pedig vigasztalódjanak a széles sör és rövidital választékkal, középre belőtt soproni árak mellett. Mindezek mellett a kedves látogató figyeljen oda az utolsó kör kikérésének időpontjára, mert minket legalábbis, nem figyelmeztettek erre időben, és egy önjelölt biztonságinak tűnő alak, erősen kifogásolható modor kíséretében, mindenkit kirakott (kb. 8-10 fő), mint macskát…
Pár éve a Poharazó épületének felső szintje vendégházként funkcionált, mostanra viszont az ELADÓ tábla lóg üres ablakaiban. A búcsúzás nem éppen pozitív emléke ellenére, azért reméljük a kocsma-lottózót nem fenyegeti az eladás veszélye, hiszen kitűnő elhelyezkedése okán biztos pontként szolgál egy italra bárkinek/bárkiknek.
A Poharazóból kilépve, vagy arra járva érdemes tekintetünket magasabbra emelni, két okból is. Egyik, a kocsmával szemközti ház, nyugati falán látható vakablak, minek eredetéről jómagam semmit sem tudok. Másik ok, a jelzőlámpákat összekötő vezetékeken lesz látható, ha szerencsénk van persze. Mert időről-időre ott is „publikál” a város egyik önjelölt köztértextilezője és utcabútorok jellemdeformátora.


Kínálat és Ár:

Csapolt sör (korsó, azaz 0,5l)
  Soproni....280 ft

Üveges sör (0,5 l)
  Soproni....300 ft
  Soproni Kinizsi és 1895....320 ft
  Soproni Démon....340 ft
  Gösser 0,33....350 ft
  Heineken 0,33....350 ft

Bor
  Balatoni Olaszrizling és Rizlingszilváni....600 ft/liter
  Balatoni Szürkebarát....650 ft/liter
  Gangl Soproni Kékfrankos....700 ft/liter
  Nagyvadász....200 ft
  Kisvadász....130 ft
  Forralt bor (alkalmi)....240 ft
  Üveges Bor
  Soproni Veltelini, Tramini, Merlot, Kékfrankos 0,75liter....990 ft

Lényegesebb Rövidek (2 cl)
  Krajcár barack, szilva, körte, napoleon stb....140 ft
  Zwack Vilmos és Fütyölős változatai....190 ft
  Brentzen....140 ft
  Unicum és Jäger....190 ft
  Smirnoff vodka....190 ft
  Chivas Regal....290 ft
  Jim Beam, Johnnie Walker, Ballantine's....190 ft

Üdítők (kiszereléstől függően):
  Coca-Cola, Fanta, Sprite (0,33l)....280 ft
  Almdudler, Gyömbér, Tonic (0,2l)....280 ft
  Römerquelle ásványvíz (0,33)....200 ft
  Pfanner gyümölcslevek (0,2l)....280 ft

Egyéb
  Espresso kávé....220 ft
  Capuccino....250 ft
  Forró csoki....350 ft
  Tea....190 ft
  Ropi....80 ft
  Mogyoró....250 ft
  Pisztácia....350 ft
  Csoki (Sport, Balaton)....120 ft
  Rágó....150 ft
  Öngyújtó....180 ft

Poharazós kocsmázásunk alatt rádiót hallgathattunk ==> NapRádió Sopron

A televíziókon pedig valamelyik (sportTV, sportklubTV, eurosportTV, digisportTV) magyar sportcsatorna közvetítése ment.

1 megjegyzés: