Ötvös

Ötvös Borozó

Ötvös u. (A Várkerülethez közelebb eső részén)
Nyitva tartás: Hétfőtől-péntekig 8-20H, szombat 8-13H

Kocsmázás: 2011. október 28. 17H

SopronKocsma nagyobb térképen való megjelenítése

 
"Menüsor az ablak mellett, rajta balatoni borok hosszú sora, de az utolsó sorba (nálunk első sorban) a város söre."

"Ideális baráti fröccsözésekre, talán-talán még randira is, de nem az elsőre! "

"Ami igazán érdekes az közvetve érezhető."

"A hely alapvetően borozó, így lehet, hogy szentségtörésnek hat, hogy sörivással borzoltuk a kedélyeket, de sörisszák lévén nem fűlt a fogunk a szőlőléhez."

Továbbiak (itallap és képek) tovább után.

Kocsmaedzett Kezdőbajszú kezdi:

„Ki gépen száll fölébe, annak ”vérkép” e táj,”
És ha így van, akkor a soproni vérkép nagyvérkörének (a Várkerületnek) artériájába érkezik meg az Ötvös utca. És péntek délután 5-kor, amikor még magas, a város vérnyomása, találkozom itt, a verőéren, Szomjas bányász és Fejfájós kollégákkal szomjoltás és fejfájdítás céljából.
A szóban forgó utca lefolyójába örvénylünk le a mai kultúrcsatornánkba az Ötvös borozóba. A bejárattól az osztópontig (pultig) félkörzőzünk, hogy korsózás közben korzózunk. A disztriBÚTOR (ez is a pult) egy menzaablakkal épült egybe, itt kapod az ivóleved. A menüsor, az ablak mellett rajta balatoni borok hosszú sora, de az utolsó sorba (nálunk első sorban) a város söre. Az ár tollal korrekcionálva, pont belőve az Euro árfolyamra 310.- 

A menzaablak előtt 2 négyzetméter tántorgó, itt eljárható a delérium twist, szemben plafonig nem magasodó térelválasztó, mögötte a főasztalnál (mondhatnám az Úr asztala /visz/talán) az első tiszt. Egyenruhája melós, tudatállapota boros, de nem borús. Társasága egy kislány és egy emberpalánta, reméljük, őket nem viszi el a munkába, úgy, mint a kocsmába (kocsmaneveltetést mondjuk mi is kaptunk páran hajdanába). 

A menza mellet folyosó, ahol egy 5 fős társaság torkán a szőlőlé folyósodik. Ők a menzaajtóból egyből oldalba kapják az ampulláik. Eztán következik az utolsó vendég helység, ami mintavételezésünk sziesztális helyszíne lesz, itt letesszük a tollkabátot, hogy megüljük a Talk about-ot. A boltívek tövében sok helyen figyelmeztet egy-egy kerámia tábla nem túl terjengősen, viszont annál frappánsabban: Igyá’ bort mer’ jó az!(szabadon idézve). Katedrálüvegen átszivárog a fény, az asztalunkra, melynek mintáiba éppen passzentos a sörösüveg talpa, mintha csak annak volna a negatívja. A folyosó brigádjának eszmecseréje végig a fülünkbe érkezik, ahol a téma nagyvilági: háborúk, etnikumok, kultúrák, demográfiai különbségek. 

És itt ér el a felismerés, hogy ezért jár az ember kocsmába, hogy információ- és véleménycserével piacozzon, mert nagyobb a mentálprofit, mintha a világító dobozra bambult volna otthon (tv). Repetaigényléskor és/vagy testnevdcsapoláskor tapasztalom, hogy megérkeznek az igazi urak, a 60-as, 70-es kalapos pantallós kollektivisták, hogy kicsempézzék gyomrukat a vacsi előtt, de köztük van olyan figura, aki a napi utolsó étket is rakodja magába nem kis eleganciával.
Ha az ember fiára túlságosan ráalkohonyul a folyosón át el ne „s” alakban a lépcsőn felfelé exit-álhat. Tettek így páran, de ezt is kellemes emlékként gyűrtük emlékeink közé, mert summázva az Ötvös borozóban jól esik a kocsmÁZÁS.

Szomjas Bányász folytatja:

Mikor belép az ember, még nem nagyon fogalmazódik meg benne, hogy milyen is lehet ez a borozó!
Mert hogy, kérem szépen ez a hely ízig-vérig borozó! Erről árulkodnak a díszek is, és a hely hangulata. Igazi beszélgetős, téli estéken forralt borozgatós kis hely.

Ideális baráti fröccsözésekre, talán-talán még randira is, de nem az elsőre! Valahogy a falak is azt sugallják magukból, hogy van története a helynek. Hogy nem egy pár éve üzemelő kocsmáról van itt kérem szó. Magasröptű borgőzös beszélgetésekre került már itt sor. És még fog is! Remélhetőleg! Engem olyan nagyon nem érintett meg a hely, valahogy jobban kedvelem a nyüzsgősebb helyeket.
Összességében nem nagyon tudnék rosszat mondani a helyről, nem fogok oda járni, de nem is bántam meg, hogy benéztünk! Érdemes beugrani egy pohárka jófajta nedűre, ha valaki szereti az ilyesfajta helyeket!

Fejfájós így látja:

Olyan nagyon sok megválaszolatlan kérdés nem merül fel az Ötvös borozó kapcsán.

A névválasztás adja magát, már-már elvárt hogy az utca nevét viselje, hiszen ebben a rövidke utcában nincs is más kocsma. Puritán belső, a nyitva tartás ideje, valamint a kimért borok (túlnyomórészt balatoni származási hellyel) ára erőlködés nélkül összenézhetők a környék felújításra váró, zsúfolt házaival. Mint említettem rövid az utca, de két turkáló is van benne, és több elfeledett, enyészetre váró üzlet. Gyorsan hozzáteszem, nem slepp-gyűjtőhelynek nézett ki a kocsma amikor mi ott voltunk. Kedvező elhelyezkedése ellenére sajnos nem igazán van felkészülve turisták látogatására, de bizonyos dolgokban szépen tartja magát a hely, ugyanis játékgép, televízió, sötét sarok sötét arcoknak nincs.  

Ami igazán érdekes az közvetve érezhető. Valamikor, talán nem is olyan régen, összetettebb feladatot láthatott el ez a kocsma. Olyan vendéglőszerűség lehetett korábban, 40-60%-os arányban a kocsma javára. Mára ez az arány olyan 10-90%-ra változhatott.

Lehetséges, hogy megöregedett/kihalt a korábbi vendégkör, de az is lehet, hogy nagyon megváltoztak a fogyasztói szokások, vagy az Ötvös utca presztizse halványult, vagy nem kívánt/tudott reagálni a környéket érintő változásokra. Természetesen lehetek rossz nyomon, de azt hiszem, az előbb felsorolt tényezők mindegyike, együttesen alakították ki a jelenlegi állapotot.

Ha minden igaz, rövid időn belül elég konkrét dolgok történnek a Várkerülettel, nem kizárt, hogy pár év alatt jelentősen megváltozik a rövidke utca értéke, és pont az ilyen dolgok szokták a nyom nélkül eltüntetni az Ötvös Borozóhoz hasonló helyeket.

Végül egy „fontos” kérdés...

Hogyan lehet kispénzből, de főként kisnyugdíjból, tisztességgel borozni? 

Válasz: Ötvös Borozó

persze ott volt még Sörös Pali is:

Én szokásomhoz híven enyhe órás késéssel csapódtam be az Ötvös Borozóba, ahol a brigád másik három tagja már aktívan kocsmult. A hely alapvetően borozó, így lehet, hogy szentségtörésnek hat, hogy sörivással borzoltuk a kedélyeket, de sörisszák lévén nem fűlt a fogunk a szőlőléhez. 

 Ennek ellenére kellemesen hatott a hűs hazai malátalé a pofánknak, és a vendéglátó-egységről is csak jókat tudok mondani. A pultos néni, aki egy szerintem közel 70 telet megélt tündér, joviális félmosollyal a sok évi kocsmafüst és éjjeli műszak okozta ráncokkal barázdált arcán, tökéletes profizmussal kezelte a pult berendezéseit és szolgálta ki a péntek kora estéhez képest egyébként kis számú vendégsereget. Általános tisztaság fogadott (mínusz pont a wc-nek a szappan és a törülköző hiányáért), az előtérben paravánok és boxok, de nem pub-, hanem klasszikus borozó-stílusban túlnyomórészt természetesen fából, minimalista stílusban, mégis ízlésesen. A boltíves középső részt áthágva a belső terembe érünk, ahol négy asztal áll, párna nélküli seggcsont-antikomfort padokkal keretezve. Innen nyílik a konyha, mely titokzatos része a borozónak, hiszen étlapot hiába kerestünk, az aktuális kínálatról a pultos néni tájékoztatott minket. Az aznap elérhető étkek a „sűtkóbász” és a „pörköltnokedlival” nevezetű klasszikusok voltak, de a szomszéd asztalnál ülő titokzatos prominencia asztalára főtt virsli és füstölt sonka is került. Nyálunk összecsordult a látványtól!

Az Ötvös nekem a tipikus beugrok-egy-nagyfröccsre típusú kocsmákra emlékeztet, ugyanis a fő választék borokból áll, amelyek ugyan túlnyomórészt a balatoni borvidékról származnak (vajon miért?). Sör is kapható, de csap nincs, szigorúan üvegből, a csap valószínűleg itt hamar berozsdásodna a sör-kereslet hiánya miatt. Röviditalból sincs túlpörgetve a menü, brandy, unicum, barack, cseresznye, körte, vodka, és persze rum, ezzel nagyjából vége a sornak.
Beugrás, pulthoz járulás, csókolom, egy tömény, egy nagyfröccs, esetleg egy kolbász, böfi, egészségére, viszlát. Ez az Ötvös Borozó lényege.