Szentlélek utca 13.
Kocsmázás: 2010. Február 18. 19H

A jó öreg Bohnenzüchter. Népiesen poncichter, ami babtermelőt jelent, környékünkön így nevezték anno a szőlősgazdákat, mivel szőlősoraik közé babot ültettek többféle megfontolásból. Innen a név. A Szentlélek utca lankáin egy műemlék épületbe vájva várja a szomjadzót a Poncichter Borozó és Söröző.
Továbbiak tovább után.
SörösPali folytatja:
Egy csütörtöki estén, 19 óra tájban lódultunk neki, hogy felmérjük a terepet Sopron borásznegyedének egyik meghatározó és nagy múltú napközijében. Azonban már a belépés előtt taktikai hibát vétettünk: Fejfájós bajtárs jellegzetes usankájának fülvédőjét hetykére csapva, elégült félmosollyal az arcán, fotózni kezdte a kihelyezett itallapot, amikor is egy, a borozóba igyekvő idős hölgy jelent meg a sarokról befordulva, aggodalmas tekintettel és zavaros körültekintgetéssel fejezve ki nemtetszését a dokumentációt illetően. Mire beléptünk a Ponciba, bizonyára már kész volt a jelentés, hogy ezek itt kint ketten Geiger-Müller-számlálóval baszkurálják a falat, és különben is, biztos mocskos kommunisták, mert az egyiknek a fején usanka fityeg, a másik meg a biciklijéről fedezi Dragunov mesterlövészpityuval. Szóval enyhe hendikeppel indultunk, le is lettünk káderezve belépésünk pillanatában, végül mivel nem szerveztünk partizánosztagokat, megnyugodtak a kedélyek, és kezünkbe vehettünk egy-egy üveg hazait.
Belépésnél vigyázzunk, mert lépcső vezet alattomosan a mélybe, és köszönés helyett esetleg belearcozhatunk a kőpadlóba, ha nem vagyunk éberek eléggé. Érdekes környezet: csőszerű, mélyen hátranyúló, enyhén szűkös a kocsma elrendezése, nekem kicsit katakomba-jellegűnek tűnt, ezt később meg is erősítette a leghátsó helyiségben látott félholtak látványa. A hátsó terem ugyanis az elfekvő. Delíriumban lebegő testek ültek mozdulatlanul az ide rendszeresített puffokon, szólt a tévé, és ők valamit néztek, de nem azt. Görcsösen a fröccsöspohár köré fonódó ujjak, felpuffadt arcok, opálos, bávatag tekintetek, a tévé monoton duruzslása, és kísérteties ködöt képző cigifüst, villogó nyerőgépek. Nyolcszázezer alkoholista él vagy vegetál hazánkban. Szomorú látvány volt látni a kb. Téta-tudatállapotban tespedőket.
Előre másztunk a sörcsaphoz és letáboroztunk a helyi nyugdíjas ivó- és dalkör szomszédságában. Szék keresésével nem kell bíbelődni, mert nincs. Néhány puff-szerű képződmény hivatott a törzsvendég-tomporok aládúcolására. Ez egy talponálló intézmény kiskocsmai felszereltséggel, és kész. Különben is, állva több fér bele, ahogy tartja a közhely. Oldalt szinte végig futó fa könyöklőre lehet helyezni a szörpöt, alá pedig egy fakkba például a kabátot vagy a nájlonszatyrot. Praktikum. Olajzöld favértezet óvja a vakolatot kb. mellmagasságig, szűkíti is a teret optikailag, mint a rosseb. A falon a szokásos kocsmai díszlet, konkurrens sörgyárak kerámia-plakettjei, faliórák nagy mennyiségben, valamint világító sörreklámok minden méretben, színben és márkában. A hely fő dísze egy, még az állami gazdaságok idejéből ittmaradt hatalmas, kézzel festett tabló, amely cirkalmas betűkkel tárja elénk a poncichter-hagyomány mibenlétét.

Szóval a Pncichterben adott minden, ami alternatívát nyújthat egy átlagosnak induló délutánra-estére, elfogadható áron és igazi vintidzs környezetben!
Fejfájós így gondolja:
Mai ivónk környéken (Rózsa, Jégverem, Szentlélek utca, ami valljuk be, nem nagy terület) indokolatlan mértékű bekocsmázottságot tapasztalhat az arra járó. Ennek hátterében sajnos nem egy turista és vendégcsalogató kocsmanegyed tervszerű kiépítése áll, hanem valós igényekre adott valós válasz. Persze mondhatnánk azt is, évszázadok alatt nem változott az utcák és udvarok funkciója, hiszen ez a városrész egészen a Balfi utca végéig (lásd térkép) pincékkel van tele, ahol minden a borról szólt. Egykor, de ma már kevésbé.
A háború utáni szőlőművelés visszaszorulásával és a jómódú szőlősgazdák kiköltöztetésével, a lakónegyed hanyatlásnak indult. Mára ez a terület, a történelmi külváros, néhány felújítástól eltekintve, sajnos elszegényedő és pusztuló képet mutat, a lakófunkció megerősödése mellett. Társadalmi és lakhatási helyzetképet tekintve Sopron egyik legelmaradottabb területe. A felsőfokú végzettségűek aránya, a teljes városi átlagoz képest jóval alacsonyabb, ugyanakkor magas azoknak a száma, akiknek nincs általános iskolai végzettsége. Az átlagosnál szintén magasabb a munkanélküliségi arány, és döbbenetesen sok az egyszobás lakások száma a negyed teljes lakásállományán belül. Ezek után nem meglepő, hogy az önkormányzati tulajdonba lévő lakások aránya szintén kiemelkedő (felsorolt arányok és a konkrét számok megtekinthetők Sopron város 2008. évi Anti-szegregációs tervében, ami a későbbi kocsmák esetében is hivatkozási alapul szolgál/hat).

Talán ennek tudható be az is, hogy egy átlagos csütörtöki napon finoman szólva, pezsgő társasági élet volt a Poncichter borozóban. Abban a borozóban, ami nem is akármilyen épületben üzemel. Barokk lakóházról van szó, amit barokk kapu köt össze a szomszédos épülettel. A kapu fölötti fülkében kismartoni Madonna-kegyszobor kőből faragott másolata látható. Az egész utca érdekes. Meghatározó kép a fűrészfogasan elhelyezkedő épületek sora, melyek mindegyike az Ikva patak partjára épült, de mindebből sajnos semmit sem látni, még a Poncichter kocsma utolsó, elvileg patakparti helyiségéből sem. Pedig valahogy így néz ki.
A legfontosabb dolgot viszont nem takarja, és nem titkolja el a kocsma, nem is tudná. Törzsvendégei életkörülményeit, szokásait. Illúzióktól mentes világba léphetünk, ha betérünk a Szentlélek utca 13-ba.
Sör, rövid, fröccs, ének, két TV, állóhely (van ülő is). Meg kell nézni, ki kell próbálni.
Kocsmaedzett Kezdőbajszú így élte meg:
A római kortól átívelőleg, napjainkig stílusjegyeket őrző belvárosunkon boltívelek át, a Szentlélek utcába' nem hálni járok, hanem beolvadni az idősb talponálló kocsmaviziterek természetes környezetébe, a Poncichterbe. Amilyen rémhíradó Győrben a Kossuth utcát övezi, majdnem olyan szerepet tölt be Sopronban a Balfi utca, melynek végén térít a Szentlélek utca. Ezen a környéken gyakrabban néz a háta mögé, de nem azér', hogy szarba lépett-e (bár itt sem egyedi eset, ha az ember fia aknára lép), plusz gyakoribbak a különb etnikumok. A sovány utca keresztsége a benne gerincoszlopként magasodó templom miatt jött létre, és ha a templom a gerinc, akkor a Poncichter a szegycsont. A sekrestyésnek is vigyázni kell, mert ha csukott szemmel veti a keresztet még a kocsma gyóntatószékében éri a következő pillantás.


Úgy ítéltük meg, hogy a kocsma belső fotózása, zavart keltett volna az ottani sajátos miliőben, ezért nem is erőltettük.
Kínálat és Ár: Amit ha összehasonlítunk eddig látogatott kocsmáink áraival, akkor bizony láthatjuk, hogy pont azok nem jutnak kellőképpen olcsó alkoholhoz akiknek ez "fontos" volna.
Csapolt Sör:
Kozel világos
Korsó....300 ft
Pohár....180 ft
Üveges sör (0,5 l):
Soproni....285 ft
Soproni Kinizsi....295 ft
Soproni 1895....290 ft
Gösser....380 ft
Heineken....400 ft
Bor:
Soproni Kékfrankos....55 ft/dl
Soproni Zöldveltelini....55 ft/dl
Fertőparti Cuvee....55 ft/dl
Lényegesebb Rövidek (4 cl):
Kevert....220 ft
Barack, Brandy, Körtepálinka, Bonbonmeggy, Cherrybrandy, Tojáslikör, Rum....240 ft
Vodka.....260 ft
Szilvapálinka, Vilmoskörte, Hubertus....300 ft
Gin, Martini, Szatmári szilvapálinka....350 ft
Unicum, Vilmoskörte, Napoleon, Cseresznyepálinka, Finlandia vodka....390 ft
Üdítők (kiszereléstől függően):
Coca-Cola, Fanta, Sprite, Tonic....80 ft/dl
Alma, Őszi....90 ft/dl
Szóda....10 ft/dl
Egyéb:
Espresso kávé....170 ft
Kávé tejszínnel....180 ft
Kávé habbal....220 ft
Milka Walfelini....90 ft
3Bit....100 ft
TicTac....200 ft
Ropi....80 ft
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése