Prágai kiküldetés I. (KocsmaGasztróval)

Kissé elrugaszkodva a soproni helyektől, SörösPali kolléga prágai kirándulása ihlette ezt a beszámolót, amit egyébként további kettő követ majd. 
Nem célunk különösen újat mondani a következő sorokkal, sokkal inkább az élmények és az ott tapasztaltak megosztása, esetleg néhány olyan információ közzététele, ami mindenkinek jól jöhet egy prágai kocsma-túra során!
SopronKocsma nagyobb térképen való megjelenítése
 
Beszámoló és képek tovább után 

Hostinec U Matěje Kotrby 

Egy bemelegítő, fél várost átívelő séta után kicsi pofánk megéhült-megszomjult, és éppen jókor, a szállás felé tartva a Kremencova és az Opaticková utcák sarkán botlottunk eme kétrészes kocsmába, melynek egyik fele nemdohányzó, komolyabb éttermi jellegű, népi bizbaszokkal jól megtömve, a másik oldalt a laza, fiatalos elegancia jellemzi. Ide sunnyogtunk be egymást taszigálva előre, mivel a nyelvvel eléggé csehül álltunk. A söntésből előtipegő fekete morva szépség azonban nem lepődött meg, hogy négy nagyonturista érkezett az amúgy majd’ üres helyre, egyből angol étel-ital-lappal érkezett, majd mivel elég furcsa lehetett fülének a a diskurzus, elénk rakta az oroszt is. Ezek után angol-német dialektusban kértünk tőle 3 korsóval Prazdrojból, ebből a kiváló pilzeniből, ami a következő pár napban táplálékom alapját képezte. A kaja kiválasztásánál a cseh konyhára koncentráltam, bár az étlapon szerepeltek olaszos kreálmányok is. Klasszikus, vagy inkább a legalapvetőbb cseh főétel: sült hús (karaj) knédlivel, barna mártással és párolt káposztával – ez került elém egy korsónyi idő után. Azt kaptam, amit vártam, betyáros adag, finom, talán csak a knédli, ez a zsemlegombóc-szerű, eme helyen például sonkadarabokkal és petrezselyemmel megturbózott képződmény volt hidegebb a kelleténél, de ez nem rontott az összképen, hamar ürült a tányér. Kísérőnek egy Master nevű 18-as csapolt barnát ittunk (ez a szám nem keverendő össze az alkohol-fokkal, itt az egy liter sör elkészítéséhez felhasznált maláta-szárazanyag százalékos mennyiségét jelöli, általában arányos az alkoholtartalommal – ez a sör nagyjából 8-9 alkohol-fokos), a pincér srác először kis korsóval akart hozni, de ettől a szándékától hevesen eltérítettük, hiába, nem tudhatta, hogy hasonlóan nagy multú sörkultúrából érkeztünk...

Maga a barna Master íze nagyon hasonlít a Guiness-ére, de még annál is lágyabbnak és ízletesebbnek tűnt. Közben a vendéglőben szépen lassan összegyűlt egy kb. 15 tagú hölgykoszorú, ki tudja, mi okból így csütörtök késő délután, de elég szépen töltötték magukba a malátalevet és a Becherovkákat. Nagyon kellemes helyen ültük meg az első vacsoránkat, igényes és jópofa a környezet, és bár nincs messze az Óvárostól, árfekvésileg is bőven elfogadható, tekintve az adagokat, az ízeket, és a hangulatot, valamint hogy a patyolattiszta vécében ingyen elhozható örömlány-katalógust is találunk. 
Bőven ajánlom. http://www.umatejekotrby.cz/?page=home&lang=en 

U Bubeníčků (A Kisdoboshoz) 

A káposztás-knédlis-húsos kombinációval való kitömetésünk, valamint a közben behörpintett három korsó Prazdroj és egy barna után felkerekedtünk, és a szállásunknak is helyet adó ház földszintjén működő vendéglátó-egység irányába indultunk. Szerencsére még éppen találtunk egy asztalt a különböző nációk által uralt kocsma dohányzó szegmensében, és nem kellett sokat várni az első korsó pilzenire sem (ezúttal Urquell). A Kisdobos falait egy egybefüggő festmény díszíti, melyen a festő a nagybajszú dobos uraknak a csöcsös, tenyeres-talpas bohém pincérnők nagy számban kézbesített sörei általi lerészegedését örökítette meg, megtüzdelve nyilvánvalóan mulatságos és tanulságos népi mondókákkal. Körbenézve a vendégseregen, feltűnt, hogy a földrész és a világ sok pontjáról érkezett vendégek közül jó néhányan nehezen bírkóznak a vastag cseh kajákkal, és kiveri a homlokukat a verejték a testes söröktől és a Slivovicától. Amolyan össznépi gyűjtőhely ez, a nagy befogadóképességű szállásnak ez a dedikált étkeztető helye is, így eléggé turista-szaga van, de ez egyáltalán nem zavaró, zajlik az élet, mindenki eszik-iszik, egészséges a kocsmazaj és bagózni is lehet (itt kicsit dohányzóbarátabb a dohánytörvény, amellett, hogy a nemdohányzók részére is megoldott a füstmentes levegő – ugyanazon vendéglátóhelyen, szeparált helyiségekkel), egyszóval teljes a kocsma-érzés.

A megivandókat tekintve van itt 12-es Pilsner és 10-es Kozel, ebből barna is, valamint 13-as Master, elfogadható áron (a legdrágább a pilzeni, 35Kč, azaz ottlétünkkor 420 Ft). Gyomor-csempézés gyanánt egy Hermelint ettem, nem, nem a kis ragadozót ettem meg szőröstül, hanem a brie- ill. camambert-sajt alapú sörkorcsolyát hívják itt így (Nakládaný hermelín): a kb. 15 dekás kerek sajtot félbevágják, közé fokhagymazúzalékból, csípős darált paprikából, esetleg hagymakarikákból álló kutyulékot töltenek, majd az egészet felengedik olajjal, hogy befedje, dobnak még bele jó pár szelet hagymát is, és bekúrják a hűtőbe, hadd érjen pár napig. Majd, ha eljött az ideje, mindenre elszánt sör-harcosok táplálékaként szervírozzák, hogy utána bátran alá lehessen feküdni a sörcsapnak. Nagyon finom. 

Becherovkát is toltunk a garatba, addigra kialakult félmatt állapotunkra való tekintettel az óvatosabb citromosabb változatot. A tömény nyálakat egységesen csak 4 centes kiszerelésben teszik elénk. Mivel a pincérek nagyon figyelnek, hogy üres korsók és rövides poharak ne szégyentelenkedjenek az asztalunkon, vigyázzunk, hogy buzgóságuk által nehogy a falon szereplő dobos urak sorsára jussunk! Az utcán kialakított teraszon másnap jót söröztem, mögöttem pár méterrel zörgött a villamos, jöttek-mentek az emberek, sütött a nap, és alig száz méterrel arréb hömpölygött a Moldva, mellettem cseh öregek vitatkoztak. Megpróbáltam így kicsit beolvadni a város életébe, nagy élmény volt!

http://www.ububenicku.com/index.php