'Y'

'Y' Söröző-Borozó

Mező utca Ferenczy János utca kereszteződés, lépcsőn le.
Nyitvatartás kezdetére nem figyeltünk, a zárást viszont tudjuk: este 9 előtt kicsivel.

 
"Háromszor három méter, plusz a vécé, aminek ajtaja párizsi varietékből ismerős vörös, íves függönnyel lett elrejtve, kockás abrosz, lambéria. Kellemes hideg, a lányok fáznak (legalább megtapasztalják, hogy a kocsmázás nem fenékig telfel)."

"A klasszikus „pohár alá tartós” kávédaráló hangú remegő fémkockáról van szó, amin csakis három felvonásban lehet lecsurgatni 2 deci szirupost, mert olyan izmos a CO2 palack, hogy a csapolás megkezdésével fővesztett rohanásba fog a hab a pohár falán!"

 
SopronKocsma nagyobb térképen való megjelenítése

Minden más (képek, szöveg) tovább után

Kocsmaedzett K.B. így látta:

Utolsó egyenletünk ismeretlene az „Y” (Ferenczy János utca) és akik ennek okán integrálnak és differenciálnak, a szokásos kocsma rektorok 3 vendég professzor társaságában. Nekik köszönhetjük inkognitónk alibijét, meg azt a nem épp feltűnés mentes vizitációt amit lefolytattunk, ugyanis olyan 3 aranyhajú „rányi” volt szíves mintavételezni velünk, akik egy hétköznapi séta során képesek fizikai és verbális kontaktus nélkül férfi fejezetek tucatját 180 fokkal történő elmozdulásra ingerelni. (e sorok írója innen is párás csókkal illeti orcájukat)
A tudományos hasonlatnál maradva, mint egy számtani kiemelésnél haladjunk kívülről befelé.
A porta, az Y torkolata (amely ivó a kereszteződésről anyakönyveztetett melyben leledzik)minimális sznobizmus nélkül egy impresszionista csendélet hatását kelti. Értem ezt az ott helyetfoglaló, házi kovácsmunka, méreteket tekintve cseppet átgondolatlan kerékpártárolóra, a fatörzsnek támigatott Góliát ajtórácsra, illetve arra az állóhamutálra amely 2 méternél nem távolabb helyezkedik el attól a bejárati ajtótól amin a dohánytörvényes matrica vigyorog, hogy /a bejárattól 5 méterre szíjjad’ a mocskot ne haraguggyá’ má’ meg/
Politikai nézet szerint, vagy a delírium hatása alatt megfelelő súlypont meghatározás után eldönthetjük jobbról vagy balról input-áljuk magunkat a lépcső segítségével zuhanásmentesen. A lépcső megközelítéséhez egy mellvéd szerű képződményt kell megkerülnünk, amely az Ypszilon legjobb reklámfelülete volt a hely fénykorában, ugyanis ide helyezték szemnek oly kellemesen asszonyosodó tomporukat a szemközti Óvónőképző eminensei. Bizonyára gondoltak a későbbi munkahelyük által előidézendő idegrendszeri károsodásra, és ennek tükrében fogyasztottak az általuk helyesnek vélt mértékkel.
Na és akkor kérem érkezünk a helyre, ajtó nyílik. „–Pot kívánok!”
Jobb sarokban csenevész pult, balsarokban az évek óta ugyanazér’ az egy kisfröccsér’ lejárók.(szerintem sosem tudtak még csak EGYET inni) Velük átellenben csüng a plafonról a képdoboz, aminek Híradójával pöröl piszkosul az egy pultnál talpaló!

Érkezik a hazai üvegesünk (érkezhetne akár 1895-ből, a lehetőség adott) a lajbis helytartó közbenjárásával, aki megváratja kérem a nyugta elkészültét, sőt a jatt is derogál, kicsit mintha idegennek érezném magam!? Pedig Isten biz’ nem fésültem reggel pénzügyőrösre rőzsét!
Aztán egy csepp múltba révedés kerít hatalmába és párállja össze a szemem, megpillantom az öreg sulis kólagépet. A klasszikus „pohár alá tartós” kávédaráló hangú remegő fémkockáról van szó, amin csakis három felvonásban lehet lecsurgatni 2 deci szirupost, mert olyan izmos a CO2 palack, hogy a csapolás megkezdésével fővesztett rohanásba fog a hab a pohár falán!
Által haladunk a chill helységbe. Hagyományos sörpados, semmi faxni, mellettünk két elnémult merevre ivott akiknek még a tekintete is ki lett szegelve. A környezettudatos áramfelhasználás érdekében az 5 pár lámpából fél pár teljesít szolgálatot a többi égő szerintem teljesítette az originál csomagolásán feltüntetett üzemórát! A budoárok kicsit backstage vonásuak! A bejáratuk előtt ugyanis bordó függöny omladozik félkörív formációban, mintha valami párizsi hiperelegáns operaház púderszobája lenne. De válasz nem itt keresendő. Ugyanis ha te nyugiban ereszted le magadból a kiválasztódott méreganyagot és épp akkor jön be az ajtón egy ingerben osztozó kolléga gyönyörű panorámában tudják megfigyelni a technikádat a kint hörpülők!
Jön a lajbis főúr, meg az ultimátum, 9 órakor indul a busza ennek szellemében csurgassuk a fejünkbe az árpásat és kotródjunk legyünk kedvesek!Köszi!
Innen kívánnám én a legkisebb flegma nélkül tisztelettel azon változások eszközölését az Y-nal kapcsolatban ami újra visszaülteti az óvónőképzős virágszálakat a mellvédre, mert így ebben az állapotban sajnos nekem Y=0. 

SörösPali ezt mondja:

Ipszilon-elágazás. Ipszilon Borozó. Jobbról tanintézmények, balról szűk utca. Lépcsőn le, ajtón be. Ötször öt méter, helyiség I., pult, kólagép á la boldog hetvenes évek, szűkös, de elégséges repertoár, hazai sör, méltóságteljes és profi pultos úr, ősz haja lámpaolajjal lesimítva á la boldog hatvanas évek, lajbi a felsőtesten, amitől snájdig az összkép.
A pult végében a bejárati ajtó falán elhelyezett lapostévé által ontott esti híreken hangosan méltatlankodó nagyontörzsvendég, aki hangerővel és Istentől különböző egyének édesanyjáig minden lényegeset felsorolva érvel az amúgy kurva hangos tévé ellen. Gépi kóla két pohárral a lányoknak, maláta ízű üditőital a fiúknak, és irány a helyiség II. Háromszor három méter, plusz a vécé, aminek ajtaja párizsi varietékből ismerős vörös, íves függönnyel lett elrejtve, kockás abrosz, lambéria. Kellemes hideg, a lányok fáznak (legalább megtapasztalják, hogy a kocsmázás nem fenékig telfel). 
A szomszéd asztalnál szomorú magyar valóság. Görnyedt, szótlan középkorú pár, az előttük csillogó kommersz nedvekben rejlő erő hátán sosem látott spirituális magasságokba emelkednek éppen. Rossz ezt látni. Hétfő este van, kb. 20 óra, és nekik ott a másik asztalnál ez nem mond semmit, lehetne szerda is, vagy vasárnap, nincs különbség, nincs idő, nincs ünnep, cél, máshogy élni akarás, erő a változáshoz. Most éppen jó, mert nem zavarnak a gondolatok, velük együtt a napi bajok (az öröm már nem gyakori, csak ha a pohár a kézben), és a válasz keresésének kényszere a ’mi lesz holnap’ című klasszikus kérdésre. Nyomasztó és elszomorító.
Este fél 9 körül a törzsvendég-raj hazamenetelt begyűjteni az otthon esedékes lebaszást, amiért estébe nyúló kocsmázásban végződött ez a nap is. A pult-őr minket is felszólított a borozó elhagyására, tekintve, hogy a busza tíz perc múlva indult (és a Pléh-ben szerintem még öblíteni kívánt egyet). Így hát egy órás kocsmálódás után ismét az utcán találtuk magunkat.
Őszintén szólva nem kívánkozom többé az Ipszilonba. Minden rendben volt, de valamiért mégsem. Az árak, a kínálat, a pultos, még erős túlzással a vécé is oké, de valahogy az ottani hangulat rányomta a bélyegét a helyről alkotott véleményemre, és ilyet még a Poncichterben sem éreztem, pedig annál brutálisabb elfekvőt még nem láttam.
Nem mondom, hogy nem ajánlom a helyet, de csak ha nincs más, és szomjhalál környékez, és ha a szomszédos óvónőképzőből hívsz el egy jányt randira, akkor ne ide hozd, én azt mondom!